Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Angol név: Russian sturgeon
Német név: Waxdick
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.
Ismertetőjegyek: Teste megnyúlt, hengeres, orra viszonylag rövid, tompán lekerekített. Alsó állású szája közepes méretű. Alsó ajka középtájon megszakad, a fölsőt pedig egy befűződés két félre osztja. Bajuszszálai simák és rövidek, az orrcsúcshoz közelebb erednek, mint a szájhoz, hátrasimítva a fölső ajkat meg se közelítik. Vértpikkelyei nagyok, éles csúcsúak, számuk a háton 10-18, a hason 6-12. Hátúszója a farokrészen foglal helyet, úszósugarainak száma többnyire 33-51. Anális úszója a hátúszó alatt van, sugárszáma 21-33. Nagyra növő hal, az idős példányok 2 méternél hosszabbak is lehetnek.
Hasonló fajok: A rokon tokféléket főleg a száj és a bajusz jellegzetességei különböztetik meg. A viza (3) szája olyan nagy, hogy majdnem eléri a fej szélességét, bajuszszálai a fölső ajakig nyúlnak. A kecsege (8) bajusza is elér a szájáig, emellett rojtozott is. A simatok (5) ajkai megszakítás nélkül keretezik a szájnyílást, bajusza finoman rojtozott. A vizeinkből eltűnt sőregtok (6) orra nagyon hosszú és keskeny. A lénai tok (7) bajuszszálai szintén közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájhoz, de hosszúak, hátrasimítva a felső ajakig érnek.
Környezet: Tengerben élő vándorhal, amely szaporodáskor a betorkolló folyók márnazónáját keresi fel, de ívás után rövidesen visszatér sós vizű élőhelyére. Úgy tűnik azonban, hogy a Duna Vaskapu fölötti szakaszán egy teljesen édesvízi életmódra áttért állomány is kialakulóban van. A duzzasztómű fölötti folyószakasz halzsákmányában ugyanis a vágótok rendszeresen előfordul, bár sajnos egyre csökkenő mértékben, a magasabb folyószakaszokon pedig csak elvétve. Táplálék. Táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, de az idősebb példányok étlapján kisebb halak is szerepelnek.
Szaporodás: A tengerben élő vágótokok részint ősszel, részint kora tavasszal megindulnak a betorkolló folyók márnazónája felé, ahol előbbiek február-márciusban, utóbbiak április-májusban ívnak. Az ikraszemek mindkét esetben a nyílt, sóderes mederfenéken szóródnak szét. Számuk 100-800 ezer, átmérőjük 3-3,5 mm. Az állandóan édesvízben élő vágótokok szaporodása az ősszel felúszókéhoz lehet hasonló, de még tisztázatlan. A hímek 7-9, a nőstények 10-12 évesen válnak ivaréretté. Elterjedés. A vágótok a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben, valamint az oda ömlő folyók vízrendszerében fordul elő. Őshonos, de kiveszőben lévő vándorhalunk. Valamikor a Duna és a Dráva teljes